Ha már a múlkori két poszt olyan sikeres volt, itt a ráadás.
1. A diéta nem fogyókúra.
A diéta étrend. Tartós, hosszantartó dolog, a fogyókúra – nevéből adódóan – kúra jellegű. Utóbbi rövid távon működik (minden kalóriamegszorítós étrend működik…egy ideig), aztán legtöbbször többet árt, mint használ. A tartós étrendváltoztatás – diéta – ha életmódváltoztatással is jár, tartósabb eredményt hoz, még ha nem is olyan gyorsan. Sőt a legtöbb esetben egészségesebb is. Engem speciel kiráz a hideg a mostanában divatos extrém fogyókúráktól, de ez legyen az én bajom.
Hogy melyik a jó diéta roppant egyszerű eldönteni – az, amelyiket tudod tartani.
2. Helyi zsírégetés
Nincs ilyen. A testről egyszerre pucolódik a zsír, genetikailag meghatározott sorrendben, de hölgyeknek nem kell elmondani, honnan szokott először elmenni. Jellemző módon az un. makacs zsír meglepő mód makacs, a fenék, has, comb terület szokott legtöbbször nehezen fogyni.
Mindazonáltal sok felüléstől még senkinek nem lett kockás hasa (viszont lehet vele remek gerincproblémákat csinálni), diétától igen. A TVshoppos pocakpucoló izéket is felejtsük el. Az elektródás változatot is – bár ezeknek van némi haszna más (rehab) területen.
3. Nincs instant izom, ahogy instant zsírtabletta sincs.
Ne csodaszerektől várjuk az eredményt, izom esetén még a szteroidok is csekély eredménnyel járnak edzés nélkül (de milyen áron!). Ugyanígy a szuper fogyitabletta sem csodaszer, diéta és testmozgás nélkül a legtöbb hatástalan, amelyik meg nem, életveszélyes.
A rendes, tiszta, bevizsgált táplálékkiegészítőktől félni nem kell, voltaképp koncentrált élelmiszer mindegyik, más kérdés, hogy valóban szükség van-e rájuk. A nevükben is bennt van, kiegészítő. Először a kaja legyen rendben.
4. Ha diétázol és edzel, ne a mérleget nézzd
Sokan esnek abba a hibába, hogy úristen, edzek heti 3x, alig eszem, azt is tisztán, mégse fogyok egy grammot sem. A korábbi posztban is tárgyaltuk, hogy az izom jóóval nehezebb, mint a zsír. Ha az ember edzeget, gyakorol, izom megy a zsír alá, egyforma térfogatú zsírvesztés és izomnövekedés esetén mérleggel még úgyis tűnik, hogy hízik az illető.
A megoldás a testzsírmérés, vannak erre jobb és rosszabb megoldások, pontosan mérni a dolgot elég macerás. De sokkal jobb megoldás ruhához mérni a dolgokat, tegnap még pont jó volt, ma meg leesik. Egyértelmű a javulás, nem kell ide vudu 🙂
5. Ne legyenek extrém elvárásaink
Egy 100+ kilós ember könnyebben fogy 30 kilót, mint 70 kilós társa. Ráadásul minél kevesebb a felesleg, annál jobban meg lehet vele szenvedni, az utolsó pár kiló a legnehezebb. Kérdés, hogy kell-e egyáltalán leszenvedni azt az utolsó 2 dekát. Ha az ember nem testépítő, vagy vmilyen más esztétikai megmérettetésen akar indulni, minek?
A kockhas férfiaknál 10% alatt tűnik elő, hölgyeknél is 15% körübelül a határ, legtöbb esetben – hacsak az ember nem genetikailag vékony alkat – ez nem kevés önmegtartóztatással jár, tartósan 5% testzsír alá menni nem is egészséges. Sőt, ne feledjük el, hogy a testépítők is csak versenyidőszakban szálkásak és bizony nem kevés éhezés árán. Ráadásul olyankor vannak a leggyengébb formájukban.
5. A jó dolgok éjjel történnek
A legtöbb ember a mai agyoncivilizált világban egy pontot nagyon elhanyagol (beleértve engem is), ez pedig a szükséges alvás. Pedig aztán a testnek kell a regeneráció, éjjel épül az izom, ég a zsír és főleg mindennek vezérlője, a központi idegrendszer (CNS) is ekkor aludja ki fáradalmait. Döbbenetes, hogy egy jó alvás mennyivel megdobja a teljesítményt minden szinten.
6. Az éhezés nem megoldás
Hozzá is tenném, hogy általában, mert hát a WD vagy az EatStopEat működik szépen, de az ilyen, perióziált táplélékbevitelről szóló Intermittent Fasting rendszer nem kicsit más, mint egy sima nemeszekmertfogynom kell. Utóbbival az a gond, hogy az ember előbb-utóbb besokall, aztán nekiáll válogatás nélkül falni kezd, ami rendszerint a leadott kilók villámgyors visszaszedését jelenti, merthát a CNS a nagy éhezés után rögtön be akar spájzolni tartalékból, hogy legyen mit felhasználni, ha alanyunk megint éhezni kezd. Jojó effektus befigyel.
Namost ennyi jutott nagy hirtelen eszembe, de nem kizárt, hogy lesz még, ha bárkinek hozzáfűzni valója van, nyugodtan idevésheti a kommentek közé 🙂
On the way to the Beast 
2011 05 27 at 14:06
Azt írod, hogy az IF más, mint az átlagos nemevés. De miért is van ez? Mert ha befejezi az ember a böjtöt, akkor nem csak értelmetlenül zabál, hanem van benne rendszer? A WD-ben (és talán a Leangains esetében is) meg van határozva, hogy mit és milyen sorrendben kell enni a böjt megtörésekor, de az ESE-nél és sok más IF sémánál, ha jól tudom, ez nincs annyira meg, sőt, inkább azt szokták javasolni, hogy egyen csak az ember bátran bármit, ne próbálja meg visszafogni magát és túl keveset enni vagy csak “fogyókúrás” ételeket fogyasztani. Jó, persze ez sem értelmetlen zabálás jó esetben, de el bírom képzelni, hogy nem tér el annyira egy nem túl jól IF-elő étrendje egy ész nélkül, pánikszerűen böjtölgető étrendjétől.
Vagy nem is a böjtön kívül fogyasztott étel mennyisége és minősége teszi annyira mássá az IF-et, hanem maga az, hogy a böjtök rendszeres időközönként ismétlődnek? Míg ugye a pánikszerűen böjtölő ember teljesen rendszertelen, és nem tervez egy kicsit sem előre.
Remélem, érthető a kérdés, én is kezdek kicsit belezavarodni. A lényeg: hogyan lehetne elmagyarázni egy éhezés-ellenes embernek azt, hogy jobb az IF, mint egy átlagos buta étrend/fogyókúra?
2011 05 27 at 14:18
A kérdés tök érthető, a nagyját meg is válaszoltad (ciklikusság), de ha nem bánod egy bővebb bejegyzést is rittyentek ennek hamarosan, mert jó a kérdés. Bár továbbra sem vagyok szakértője a témának, azt azért tegyük hozzá 🙂
2011 05 27 at 14:40
Köszi a választ!
Akár van papírod a témában, akár nincs, a tapasztalataid az igazán érdekesek, mert hiába dicséri nekem valaki agyon ezt meg azt a programot, nem fogok adni a szavára, ha nincs mögötte tapasztalat. Ismerek valakit, aki sokat hallott már rengeteg táplálkozási elméletről, és mégsem érzett különösebb motivációt egyikhez sem, egészen addig, míg nem látta a saját szemével, hogy egy általa ismert, megbízható átlagember nagyszerű eredményeket ért el az egyik programmal. El is kezdte, és fantasztikusan halad.
Szóval elméletben minden lehet jó meg szép, de az is fontos, hogy akinek sikerei vannak, beszámoljon róluk, mert sok esetben ez adja másnak a kezdő lökést.