Earned, Never Given

Kicsit nehéz dolgom van ezzel a bejegyzéssel, ezért is húzodott el ilyen sokáig a megírása. Nem gépelni nehéz, hanem összefoglalni viszonylag röviden, hogy milyen is volt ez a három nap.

Más szempontból elég könnyű: qrva jó 🙂 És persze kemény. Főleg a Grad 🙂

Fogytam 5 kilót 3 nap alatt, eltűnt egy kevés bőrfelület a tenyeremről, de alighanem életem egyik legélvezetesebb hétvégéjén vagyok túl. Teljesen más lett a mozgásom, Nej mikor tegnap 10-re hazaestem, meg is jegyezte, hogy mintha nőttem is volna 🙂

Hihetetlen sok információt kaptunk, a Grad workout kemény fajta volt, a vizsgákon szétizgultam magam, de nagyon (nagyon) megérte.

És ezúton szeretném megköszönni a sok telefont, smst, kommentet, szurkolást, köszönet az összes instruktornak, aki segített (külön hála Misinek a sok dorgálásért :)), Péternek és a staffnak a szervezést, legkedvesebb Team Leaderemnek, Gabinak a jogos dorgálásokat és azt is, hogy kb fél év nyavaja után a balkéz problémámat kb.5 másodperc alatt helyrehozta egy egyszerű mozgásjavítással. Természetesen ne feledjük Jucit sem, aki a megtépázott tenyeremet minden reggel helyre tette mindenféle tapasz szerkezetekkel.

Külön köszönet Esztinek, a Világ Legjobb Aspiránstársának, aki mostmár RKC-társ :), és maximálisan hatalmasan óriási kifejezhetetlen hála a Manyinak az elmúlt 1 év megszámlálhatatlan sok segítségéért. Nem is lehet ezt mind meghálálni, komolyan.

És persze a családnak, akik támogattak meg tűrték, ahogy a lakás különböző pontjain sziszegtem este, reggel, vagy amikor rámjött.

És akkor most figyeljük meg, milyen kis képet szúrtam ide oldalra, mert megtehetem 🙂 –>

Csókolok mindenkit,

Farkas Gábor, RKC Instruktor

és persze GO TEAM KATSCHTHALER! 🙂