Hátbajok tökéletesen elmúlva, cserébe enyhe megfázás-gyanús közérzet, de nem hagyom magam. Lightosan még kicsit gyakoroltam is, az alacsony intenzitású izzadás hátha jót tesz alapon. Max holnap Mea Culpa lesz a poszt címe:
JM, Indian Club rrrrengeteg, 6×40
Pistol @BW 3-3
BJ3 @24, 1 db köröcske, nyugisan, leírni részletesen lusta vagyok, a guggolásos napról van szó 🙂
Levezető Indian Club 50-50 az asszimmetrikus kétkezes fajtából
Szerintem látszik, hogy eléggé bejövős ez az indiánosdi, alighanem levezetésként is megmarad, nagyon érezhetően darabosabb a mozgás edzés végére, és ez így nem jó. Meghát fejembe vettem, hogy a csípőmobilitást (és a mélyguggolást) a végtelenségig fejlesztem, hogy ne legyen soha gond vele többet, erre pedig tök jó eszköz. Tényleg, lehet olyat, hogy az ember a mobilitás fejlesztést túlzásba viszi? Nem sérülésig nyomott ismétlésekre gondolok, hanem lehet-e edzéstől túl mobillá válni-e?
Más.
Nincs karácsony, meg nem is új, de ettől mindig sírva röhögnöm kell. Ennek a Timberlake gyereknek vannak jó húzásai.
On the way to the Beast 
2010 06 22 at 10:31
iskolapélda vagyok a mobilitásból származó hülyeségeknek….lásd a bal vállam esete.
tűzzük ki célnak a spárgát és a Juci-féle egylábas guggolást. Tegnap már a fürdőkádból is így keltem fel,tehát vízitornának se utolsó.
na?
és örülök,hogy. meggyógyultál!
2010 06 22 at 10:42
Hát ha nekem ilyen dolgok mennének, akkor átkeresztelem magam pávellé 🙂
De célnak nem rossz, benne vagyok!
Gyógyulásilag nem teljes az öröm, mozogni tudok, de a fejem nem tiszta.
2010 06 22 at 21:03
rendben Herr Pavel, akkor ha meggyúgyultál, mehet a spárga-projekt 🙂