Convict Conditioning – rivjú

Ezt már régóta itt lapul a gépen piszkozat formában, úgyhogy először összegzem: remek könyv, hiába börtönös a dizájn 🙂

Egy hónapja megvan, már elolvastam kétszer. Ha az ember fiát kicsit is érdekli az erőnövelés, különös tekintettel az eszközök nélkül végzett, szabad testúlyos gyakorlatokra (calisthenics), szinte kötelező (a Meztelen harcos (NW) mellett ofkorsz).

Hát nem lenne remek dolog, ha az ember tudna egykezes fekvőtámaszt, húzódzkodást (egy kézzel ám), kézenállásból nyomást (még mindig egy kézen), guggolást egy lábon, nyújtott lábemelést lógásban, vagy tényleg lemenjen hídba csak úgy, meg fel? De. Nagyon.

A legjobb dolog a könyben a fejlődési szintek kifejtése. Mind a hat alapgyakorlathoz tartozik tíz-tíz lépés, az egészen könnyűtől a végéig, melyeket követve az ember tényleg eljuthat a zérótól a hős szintre, ami angolul bizony sokkal jobban hangzik (from zero to hero). És a fejezetek végén minden gyakorlathoz vannak még további variációk is, ha valaki változatosságra vágyik. A pistol meg az egykezes fekvőtámasz lépései például teljesen más utat járnak be, mint a NW-ban, a szerző nem annyira a technikára helyezi a hangsúlyt, mint Pavel, inkább erőből oldja meg a dolgokat.

Viszont tetszett az utolsó fejezet, amiben az edzésprogram összeállításához kapunk némi segítséget, külön kedvenc az edzésnapló hangsúlyozása.

De nem minden fenékig tejfel, vannak azért negatívumok is:

A szerző végig hangsúlyozza, hogy ez az egy igaz út, a súllyal való edzés rossz, sérülésveszélyes, de bezzeg a testsúlyos dolgok mennyire természetesek és biztonságosak. Hm. Alighanem mindkettőt lehet jól és rosszul is végezni, le lehet sérülni húzódzkodástól is, sőt, egy tök sima lógás is be tud tenni a vállizületnek. Ugyanakkor súllyal is maradhat az ember toppon, ott van példának mindjárt a bell, illetve az RKC. Meghát ha emlékeim nem csalnak, a régi erősembereknél is lehetett anno ilyen fura nehéz bogyókat látni, ugye? Ugye.

A másik dolog, hogy a gyakorlatokról van leírás és fotó is, de azért közel sem szedi elemeire a mozgást, mint Pavel a NWban. Pedig aztán annyiféle képpen lehet egy sima fekvőtámaszt is csinálni (rosszul is akár). Azért a Paveli elvek itt is megvannak, van GTG (csak nem ezen a néven), van feszítettség, ismerős dolgok.

Aztán itt van még ez a börtön imidzs. Elvileg a szerző maga is ült pár évet, és ott kísérletezte ki a módszert, meg edzette a többi jómadarat. Akár igaz is lehet, mindenesetre egy mukkot nem találtam róla a nagy Zinternetsen, hogy ki is ez a Paul Wade bácsi. Kicsit marketingfogásnak tűnik ez így.

Asszem egyelőre most ennyi, a könyv nálam mindenképp ajánlott minősítést kap.

Advertisements

efg névjegye

37 éves apuka, általában vasgolyókat macerál. Céljai vannak. efg bejegyzései

2 responses to “Convict Conditioning – rivjú

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: