Na, azok mostanság kicsit elmaradtak, ugyanis a hétvégi – amúgy tökéletesen kiváló – képzésen és/vagy a szálláson, kocsiban, utcán, fülcimpámsetudjahol sikerült úgy megfáznom, hogy jelenleg percenként 1-2 papirzsepi sebességgel rongálom a környezetet.
Mivel a fülemen való levegővétel képességét _még_ nem fejlesztettem ki, továbbá az egész arcüregem egy lötyögő szmötyitartály, ezért nem esik túlságosan jól, ha oxigénigényes tevékenységbe fogok. Hasonlóképp a kézenállás sem.
Érdekes módon viszont a földön gurulgatás (PM) határozottan közérzetjavító, leszámítva, hogy folyton meg kell állni trombitálni.
Ilyenek vannak kérem, de már javul.
